Nemesnép község Zala megye nyugati sarkában, az Őrség tájegység déli részén fekszik. A települést a Szentgyörgyvölgyi patak osztja ketté. A település Lenti várostól mintegy 17 km-re észak-nyugatra helyezkedik el. Mind a 86-os, mind pedig a 76-os főútvonalról jól megközelíthető. Nemesnépen 1997. óta szlovén-magyar állandó határátkelőhely működik, amelyen magyar, illetve szlovén állampolgárok léphetnek át gyalog, kerékpárral vagy személyautóval. A határátkelőhely minden nap 8-16 óráig tart nyitva.

A település határában római korból származó halomsírokat tártak fel.
Nemesnépnek, mint tipikus őrségi településnek a kialakulása a X-XII. századra tehető mint gyepün túli határőr telep létrejötte. A XIII. században több okleveles forrás is már nemesnépi nemeseket említ. 1407-ben konkrét okleveles forrás említi, hogy kiszolgált királyi katonákat telepítettek itt le, akik szintén nemességet kaptak. 1513-ban 16 egytelkes nemest sorol fel az adólajstrom, megjegyezve, hogy a falunak csak az egyik fele dikáltatott. A családok nevei: Tankó, Göde, Török, Pata, Márkus, Dávid, Kardos, Szabó, Kósa, Nemesnépfalvi, Pálfi, Isme, Nagy. A falu említése ekkor: Nemesnepfalua. Gyakran említik a települést alsó- és felső nemesnép faluként is. Az 1786-os adólajstromban a település kuriális nemesek lakóhelyeként volt feltüntetve, a családok nevei: Boczor, Dienes, Farkas, Göde, Jakabfy, Kiss, Kósa, Marton, Németh, Simon, Szakál, Szép, Torda, Török. A település lakói ezeket a nemesi kiváltságaikat 1848-ig megőrizték, de ennek az időszaknak az emléke mind a mai napig él.

A Zala Megyei Levéltárban a mai napig megvan annak a pernek az iratanyaga, amely arról szól, hogy a község nemes lakói egy gyújtogató Göde nevű nemes embert, mivel az akkori megyei hatóság vele szemben nem intézkedett, halálra ítéltek és megégettek. A helyben megszövegezett ítéletet több mint 70 nemesnépi családfő írta alá, akiket aztán a vármegyei hatóság később kollektíven ítélt el, a közösségre szabva ki a büntetést. Az égetés helye a falu külterületén ma is megtalálható.

A település lakossága a századfordulón ezer fő körül volt, a trianoni határ és a módos gazdákat érintő kitelepítések, az 50-es évek oda hatottak, hogy a lakosságszám mára 147 főre csökkent.

A település jellegzetessége, hogy a mai napig nagyon sok szépen helyreállított kisnemesi lakóház és porta áll, a házakat alig veszik körül kerítések, és a szépen gondozott területeken kellemes sétákat lehet tenni. A község legfőbb nevezetessége az 1793-ban épített fazsindelyes szoknyás (református) harangláb, mely 1937. óta országos műemlékként van nyilvántartva. A harangláb Nyugat-Magyarország legnagyobb és talán legszebb ilyen jellegű műemléke. A település külterületén, még évekkel ezelőtt, tájvédelmi körzetben fekete gólyák fészkeltek, amelyek rendkívül ritka és védett madarak. Jelentős hagyománya van az olajütésnek (tökmagból), ennek időszaka december-február. A több mint száz éves, kézi erővel működő olajprés ilyenkor megtekinthető.

A régi szerek elnevezése a mai napig fennmaradt - Németszer, Simonszer, Gödeszer. A településen a mai napig megfigyelhető, hogy a XV. században említett nemes családok leszármazottai élnek. A lakosság kétharmada római katolikus vallású, egyharmada református. A fa haranglábat reformátusok emelték, a községben 1953. óta római katolikus kápolna is van.
Egy őrségi vagy göcseji túrából Nemesnépet nem szabad kihagyni.
Az elmúlt években három alkalommal Dr. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke és két alkalommal Milan Kučan a Szlovén Köztársaság elnöke volt a település vendége.
A településen az úthálózat, az egészséges ivóvíz, a telefonhálózat és a kábeltelevízió kiépített.
Közintézmények: a helyi igényeket kiszolgáló művelődési ház, könyvtár, közös oktatási intézmény a Kerkai Jenő Általános Iskola és Óvoda Csesztregen, körjegyzőség Csesztregen.
A község díszpolgárai: Dr Göncz Árpád Úr volt köztársasági elnök és Arnold Mihály Úr altábornagy a volt országos vámparancsnok.
A település 1991. óta jó kapcsolatot tart fenn a szlovéniai Kobilje (Kebele) községgel, évente közös rendezvényeket tartanak.
A két település a kapcsolatát 2001. évben kötött partnertelepülési megállapodással erősítette meg.
A településen fizető vendéglátás, panzió működik, lovaglási lehetőség van. A települést túraútvonalak érintik, akár gyalogos, akár kerékpáros túrázásra igen alkalmas a környék.